Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze a látogatáselemzést, valamint a személyre szabott ajánlatok megjelenítését támogató („marketing”) sütiket is. Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról sütiket fogadni, akkor használhatja ezt az eszközt arra, hogy kikapcsolja azokat.

Preeklampszia és császármetszés - a legtöbben nem erre készülünk (1. rész)

Kékesi Adrienn
2020. 11. 17. 16:00:00
Preeklampszia és császármetszés - a legtöbben nem erre készülünk (1. rész)

November 17 – ma van a koraszülöttek világnapja. Ezen a napon természetesen mindig eszembe jut, hogy a kislányom, Tamara is koraszülöttként (azaz a várandósságnak a 37. hete előtt – ő éppen a 36. héten) látta meg a napvilágot. Régóta tervezem, hogy leírom a saját történetünket a blogban, hát íme a teljes sztori kendőzetlenül.

Hosszú évek próbálkozása után talán egy új, stresszmentes munkahely, talán egy kicsit egészségesebb életmód, talán a lemondás és beleegyezés, hogy egye fene, pár hónap múlva belevágunk a lombik kezelésbe és az ezek nyomán bekövetkezett lelki béke következtében megtörtént a csoda: két csík jelent meg a terhességi teszten. Nem tudom leírni az örömöt, amit akkor éreztem, de aki átélte már ezt, tudja miről beszélek…

A következő időszakban a folyamatos émelygések és a 17. hétig minden egyes hányással kezdődő reggel ellenére madarat lehetett volna fogatni velem. Aztán a 11. héten megjelenő ijesztő élénkpiros vérzés (ami szerencsére valószínűleg csak egy kis sárgatest-hormon elégtelenség volt) kapcsán döbbentem rá arra, hogy ez még egy nagyon sérülékeny állapot és sajnos bármilyen kimenetele is lehet… Emlékszem, ültem a kanapén, sírtam és folyamatosan beszéltem a pocakomban fejlődő kis élethez, hogy tartson ki, nem hagyhat itt, mert nagyon sokat küzdöttünk érte. A kérésem meghallgatásra került…

A következő megpróbáltatást számomra a genetikai vizsgálatok jelentették, amik a Down-szindróma magas valószínűségi bekövetkezését jósolták. Alapjában véve irtózom mindenféle orvosi vizsgálattól, a gondolattól pedig, hogy a magzatvíz mintavételnél egy hatalmas tűt szúrjanak a hasamba, az ájulás kerülgetett. Ami viszont még inkább elriasztott, hogy nem akartam belemenni ennyi várakozás után egy olyan beavatkozásba, aminek akár vetélés is lehet a következménye. A magánintézménynél, ahol a genetikai ultrahangot végezték, lehetőség volt PRENA teszt elvégzésére is, ami annyit jelent, hogy egy egyszerű vérvétellel ki tudják szűrni a Down-kór jelenlétét. Az egész karácsonyi-újévi időszak két hete tépelődéssel telt, de végül ezt választottuk, bár piszok sok pénzbe került... 

Végül negatív lett az eredmény és a bónusz, amit ez a vérvizsgálat szintén 100%-os bizonyossággal meg tud állapítani, az a baba neme: így megtudtuk, hogy kislányunk lesz. Az említett genetikai vizsgálatok alatt még egy kockázati tényező felmerült: a preeklampszia (preeclampsya) vagy más néven terhességi toxémia bekövetkezésének valószínűsége is magas értéket mutatott. Ezzel akkoriban nem nagyon foglalkoztam, egyrészt mert nem nagyon akartam elhinni (jó, mi?), másrészt mert az egyetlen ismert ellenszer az Aspirin Protect szedése lett volna, amit szintén egy kicsit kockázatosnak ítéltem meg a várandósság alatt.

A fentiektől eltekintve végülis szinte problémamentes volt a terhességem, fitt voltam és dolgoztam a 7. hónap végéig, sőt tűsarkúban járkáltam az irodában. A 8. hónap elején (32-33. hét környékén) a szüleim 40. házassági évfordulóját ünnepeltük. Én tésztát gyúrtam, langallót sütöttem, rohangáltam az egyik vendégtől a másikig és elég sokat táncoltam is. Estére éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok… Másnap reggel megdöbbenve vettem észre, hogy nem tudom beledugni a papucsba a lábamat, mert annyira meg van dagadva, pedig addig egyáltalán nem vizesedtem. Rohantam vérnyomást mérni – már nem emlékszem a pontos értékekre, de elég magas volt. Ekkor nyilallt belém a felismerés, hogy lehet, hogy mégiscsak kicsit komolyabban kellett volna venni azt az előrejelzést, hogy magas a rizikója a preeklampsziának. Ennek a „betegségnek” három jellemző tünete van: nagyfokú vizesedés a végtagokban, magas vérnyomás és fehérje a vizeletben. Szóval ezekből kettő pipa…

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor a történetünket ide kattintva olvashatod tovább.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: császármetszés koraszülés